Amikor a szülőket őrületbe kergetik a rossz gyerekek, a legtöbben nem pofozzák fel, hanem inkább megszidják a gyerekeket. Azonban az új dán vizsgálatok szerint a verbális bántalmazás majdnem ugyanolyan ártalmas lehet, mint a verés. A pszichológusok számára már régóta ismert, hogy azok a gyerekek, akiket vertek, hajlamosabbak a kisebb önbecsülésre és a bizonytalanságra későbbi életük során. Azonban csak kevés kutatás folyt a szidás hatásaira vonatkozóan.
„Az önbecsülés sérül, amikor így vagy úgy megbüntetnek valakit” – mondta az új vizsgálatot is végző kutató Erik Sigsgaard, a Danish Center for Research intézettől.
A vizsgálat részeként, 1994 és 2002 között óvodába járó gyerekeket figyeltek és kérdeztek meg. Több mint a felük mondta azt, hogy utálja, amikor kiabálnak vele, valamint, hogy szerinte a felnőtt még a szidást követően is hosszasan mérges rá. A tanulmány szerint a gyerekek sokszor voltak mérgesek, még akkor is, amikor a szülők és a pedagógusok nem is gondolták úgy, hogy megszidták őket.
„Nem állítható, hogy jobb megszidni egy gyereket, mint megverni. Amikor egy gyereket megbüntetünk, azt éreztetjük vele, hogy semmit sem ér” – mondta Sigsgaard a Reuters-nak.
Az egyik gyerek azt mondta, hogy a szidás az, amikor valaki a hangjával ver. A gyerekek csak kis különbséget látnak a fizikai és a verbális bántalmazás között, magyarázta Sigsgaard. A sérült önbecsülés, a másokhoz történő viszonyulással kapcsolatos problémák, illetve a szoros kapcsolatok kialakításában fellépő gondok azok a leggyakoribb problémák, amelyekkel a bántalmazott gyerekeknek szembe kell nézniük.
Bár a szülői bántalmazás ritka, sőt egyes országokban büntetendő is, a legtöbb szülő és pedagógus ráordít az engedetlen gyerekekre mind négyszemközt, mind pedig nyilvánosan. Sigsgaard azt tanácsolja a szülőknek, hogy a véleményüket kiabálás nélkül normális hangon mondják el gyermekeiknek.
„Azoknak a szülőknek, akik szoros kapcsolatot akarnak tartani gyermekeikkel, nem szabad túl gyakran megszidniuk őket, vagy hamarosan magukra maradnak. Butaság, mivel azt a személyt toljuk el magunktól, aki a legkedvesebb számunkra” – mondta Sigsgaard.