Az emberi immunrendszer legfőbb feladata a védelem. Képes felismerni a testidegen anyagokat, élőlényeket, az esetleges toxinokat és megfelelő ellenanyagok termelésével válaszol, így szállva harcba a betolakodókkal. De mi történik abban az esetben, ha a betolakodó elrejtőzik és a védelem számára gyakorlatilag láthatatlanná válik? Hogyan eshet ez meg és mit tehetünk a nagyobb egészségügyi problémák elkerülése érdekében? Léteznek olyan élősködők, – ún. paraziták – melyek előszeretettel telepszenek meg az emberi szervezetben is.

Jelen esetben az emberi szervezetet leggyakrabban megtámadó és mégis figyelmen kívül hagyott élősködőkre helyezzük a hangsúlyt. Nevezetesen a férgekre, amikből több mint 100 féle telepedhet meg bennünk. Élhetnek „velünk” bármiféle figyelmeztető jel nélkül, de okozhatnak olyan általános tüneteket (pl. csökkent energiaszint, székrekedés, kiütések), amiket elfogadva eszünkbe sem jut a paraziták jelenlétére gondolni. A megdöbbentő az, hogy klinikai tesztek szerint minden negyedik emberben él legalább egy fajta ezekből a visszataszító élőlényekből. Az arány Észak-Amerikában 85%, a japánok 95%-ában pedig a nyers hal fogyasztásából kifolyólag élősködik valamilyen parazita! A földrajzi elterjedésből is kitűnik, hogy manapság ezt a kórképet miért civilizációs betegségként tartják számon, szemben azzal az általános elgondolással, hogy kizárólag a fejletlen országok körében okozhatnak a bélférgek problémát.

Hogyan kerülhetnek ezek az élősködők a testünkbe?

Leggyakrabban szájon át (szennyezett víz, nem megfelelő higiéniás viszonyok, nem teljesen átsült, ill. nyers, fertőzött hús által) jutnak be a kórokozók peték formájában, de léteznek olyan fajok is, melyek képesek a bőrön keresztül behatolni vagy belélegezve a nyálkahártyán megtapadni, majd átfúródni. A hagyományos magyar táplálkozási szokások rendkívül megkönnyítik a paraziták testbe jutását. Gondoljunk csak a füstölt kolbászra és sonkára! A hús által testbe kerülő kórokozók először az izmokban élnek és onnan vándorolnak egyéb szervekbe, mint pl. a szív, az agy, a szem. Végül a vékonybélben telepszenek meg. Fajtól függően itt pár mm-től az elképesztő 10 méteres hosszúságig is megnőhetnek; tápanyag- és energia szükségletüket pedig a gazdaszervezet „kihasználásával” biztosítják önmaguk számára. Ezen felül helyi szöveti reakciókat is kiválthatnak, bélelzáródást okozhatnak valamint az általuk termelt toxinok (méreganyagok) hatása allergiás reakciókban nyilvánulhatnak meg. A bélférgek tehát az itt említett károsító tényezők miatt általános immungyengeséget okoznak, ezáltal fogékonyabbá téve az embert más fertőzésekkel szemben.

A teljes cikk megtekintéséhez kattintson ide!